1945 után

II. világháború

Zsidótörvények Magyarországon
1920. évi XXV. tc.: Numerus clausus (magyarul: zárt szám) törvény, mely korlátozta
a felsőoktatásban tanuló zsidó származásúak arányát. 1928-ban enyhítették a törvény
rendelkezéseit.

A numerus clausus utolsó oldala, rajta Horthy és Teleki Pál aláírása.



1938. évi XV. tc. (első zsidótörvény): Meghatározza, ki számít jogi értelemben zsidónak:
akinek legalább az egyik szülője zsidó. Aki 1919 előtt keresztény hitre tért, az kivételt
képez. Az egyes értelmiségi pályák állásainak legfeljebb 20 százalékát foglalhatják el azok,
akiket a törvény zsidóként határoz meg. A törvény szintén 20 százalékban maximálta a tíz
értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál a zsidók
létszámát.

1939.évi IV. tc. (második zsidótörvény): Szigorítja az előző zsidótörvényt. Elég, ha valakinek
bármelyik két nagyszülője zsidó, és az is annak számít, aki 1919 előtt keresztelkedett meg.
Ez már tisztán faji alapú megkülönböztetést jelentett. A törvény jelentősen szűkítette a zsidók
életlehetőségeit. A szellemi pályákon 6 százalékban maximálta számukat, kitiltotta őket
az állami közigazgatási és igazságügyi hivatalnokok közül, középiskolai tanári karokból.
A jogszabály tovább korlátozta az egyes vállalatoknál alkalmazható zsidók számát, és
visszaállította a numerus clausust. Jelentősen megnehezítették a zsidók mezőgazdasági
ingatlanvásárlását is.
1941. évi XV. tc. (harmadik zsidótörvény): Megtiltja a zsidók és nemzsidók házaságát.
Ezután további zsidókat korlátozó intézkedések is születtek Magyarországon, megtiltották
például azt is, hogy zsidók mezőgazdasági ingatlanokat vásároljanak.

Nyilasok
Szálasi Ferenc vezette szélsőségesen antiszemita, radikális jobboldali politikai mozgalom,
amelynek jelvénye a nyilaskereszt. A több betiltás, újjáalakulás és pártszakadás után Szálasi
1944. október 15-én a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom vezetőjeként vette át a
hatalmat német segítséggel.

Auschwitzi jegyzőkönyv
1944-ben két szlovák zsidónak sikerült megmenekülnie Auschwitzból. Mindketten írnokok
voltak, és beosztásuk viszonylag szabad mozgást biztosított számukra. 1942 óta voltak
a lágerben, és régi, befolyásos fogolyként kapcsolatban álltak a tábor illegális ellenállási
mozgalmával. Nem egyszerűen saját életüket féltették. Azért akartak megszökni, hogy
tájékoztassák a világot a tömegmészárlásról. Megszerezték és lemásolták a tábor és a
krematóriumok alaprajzát, meghallgatták a halottégetők beszámolóit, összegyűjtötték az
SS-vezetőkre vonatkozó fontosabb adatokat. A Mexikó táborrész (a birkenaui BIII szektor)
építési területén egy farakás alatt rejtett bunkert ástak, amelyet benzinnel locsoltak le, hogy az
SS-ek kutyáit félrevezessék. Szökésük napján munkát mímeltek, majd egy óvatlan pillanatban
bemásztak a kényelmetlen odúba, ahol három napig szorongtak. Amikor a harmadik nap
végén az SS a tábori szokásoknak megfelelően felhagyott a kutatással, éjszaka elhagyták
rejtekhelyüket, és átmásztak a kerítésen. Viszontagságos útjuk végén a pozsonyi központ egy
munkatársa végre kihallgatta őket. Elkészült a mintegy 60 oldalas auschwitzi jegyzőkönyv,
amely eljutott Nyugat-Európába és Magyarországra is.

Horthy véleménye a zsidókról
"Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem
érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank,
vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar
tükörképe - kivált külföldön - a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb
feladatának az életstandard [értsd: életszínvonal] emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell,
lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni,
és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre
megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az
antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan
megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk." (Horthy Miklós levele gr. Teleki Pálhoz
1940. október 14. Horthy Miklós titkos iratai. Kossuth, Budapest, 1962.)

Dualizmus

Tiszaeszlári vérvád (1882-83)

A tiszaeszlári zsidókat egy keresztény lány, Solymosi Eszter elrablásával és rituális meggyilkolásával gyanúsították meg, s indítottak pert. A gyanú tovább erősítette az antiszemita indulatokat, ez gyakran erőszakhoz vezetett, annak ellenére, hogy a zsidó közösséget a bíróság tisztázta a vádak alól.

Cionizmus

A budapesti születésű Herzl Tivadar által alapított zsidó nacionalista mozgalom, melynek keretében a cionisták a világban szétszórva élő zsidóság összegyűjtésével önálló államot kívántak létrehozni a történelmi Izrael területén, ahonnan annak idején elűzték őket. Herzl Tivadart a cionista kongresszus elnökévé választották 1897-ben. Hozzá kell tenni azonban, hogy a magyar zsidók nagy része nem támogatta a cionizmust, mert a Monarchiát tekintette hazájának.

Herzl Tivadar

Budapest létrejötte (1873)

A kiegyezés után az ország egésze gyorsan fejlődött, a társadalom polgárosodott, jelentős iparosodás indult, így 1873-ban időszerűvé vált Buda, Pest és Óbuda egyesítése, melyet már az 1872-es országgyűlésen megszavaztak, s november 17-én az új testület át is vette az egyesített főváros irányítását. Budapest rövid időn belül világvárossá nőtte ki magát, lakosainak száma az első világháború idejére túllépte az 1 milliót.

A zsidó vallás irányzatai

Az európai zsidóságnak a 19. század végére három fő irányzata alakult ki. Az ortodoxok a vallási szabályok lehető legszigorúbb betartására törekedtek. Például szigorúan kóserül étkeztek, és az öltözködési szokásaikban is hívek maradtak a hagyományhoz. A férfiak pajeszt, szakállat, kalapot hordtak, általában fekete kabáttal. A nők számara a legfontosabb szabály, hogy kerüljék a hivalkodó öltözéket, például a mély kivágású ruhát. Gyakran parókát is viseltek, hogy ne hagyják fedetlenül a fejüket. Ezzel szemben a neológok modernizálták, újragondolták a vallási szabályokat, és számosat elhagytak. Nem öltöztek hagyományos ruhába, nem vezettek kóser háztartást, és a szombatot sem tartották. Öltözködésükben, nyelvükben, szokásaikban hasonultak a környezetükhöz. E két irányzat között fél úton van a status quo. Ennek az irányzatnak a követői szintén nem hagyományosan öltozködtek, nem hordtak pajeszt és fejfedőt sem mindig, de az egyéb szokásokat illetően ők is próbáltak ragaszkodni őseik hagyományaihoz, ha nem is olyan szigorúan, mint az ortodoxok. Egy zsinagógáról könnyen meg lehet állapítani, hoby ortodox vagy neológ abból, hogy van-e orgona, (ha nincs, akkor ortodox vagy status quo) illetve abból, hogy a tóraolvasó asztal (bima) elöl a Frigyszekrénynél van, vagy középen (ha középen, akkor ortodox vagy status quo) A Dohány utcai zsinagóga neológ, a Kazinczy utcai ortodox, a Rumbach Sebestyén utcai pedig status quo zsinagóga volt.

Az őszirózsás forradalom során a frontról hazatérő katonák a sapkájukról letépték a címert és a helyére őszirózsát tettek.

Portré

Portrék

A 21. század előtt a fényképezkedés fontos alkalomnak számított; nagyságrendekkel kevesebb kép készült, mint napjainkban. A magánemberek nem rendelkeztek fényképezőgéppel, hanem fényképésznél készítették képeiket, sokszor műteremben beállítva, elegánsan felöltözve. Ez a tabló családi és baráti portrékból nyújt egy összeállítást, melyen látható még a Monarchia időszakából származó kép is (ez a Jiddise Mámé, egy jellemző kép a zsidó családanyáról, akiről a dal is szól (http://www.youtube.com/watch?v=l-Q5MRGj4ow). A legkésőbb készült képen, mely 1949-es, pedig már a munkásmozgalmi fiatalok láthatóak, akik a baráti összetartozásukat fejeznék ki a hasonló ingekkel. A négy Nussbaum testvért ábrázoló képhez egy film is kapcsolódik, amelyet megtalálsz a másik QR-kódon!

Holokauszt

A holokauszt időszakából kevés családi kép maradt fent, hiszen a vészkorszakban üldözött zsidók készítettek fotókat. Ezzel együtt néhány kép fennmaradt, és ezeken megfigyelhetőek a magyarországi holokauszt jellemző eseményei is.

A sárga csillag viselésének kötelezővé tétele után az igazolványképeket is ilyen módon kellett elkészíteni (Földi Márta apja és Pollák Klára első férje a képeken). A sárga csillag viselése megalázó volt a zsidók számára. Kőnig Judit képe egy csillagos ház teraszán készült, és a nők éppen ezért mind levették mellükről a sárga csillagot a fényképezés előtt, csupán egy férfin maradt rajta.
Ehhez hasonló az a kép, amin két munkaszolgálatos nőt látunk, akik éppen dolgoznak, és mégis, mert fényképezik őket, mosolyognak. Ez is mutatja, mekkora jelentőséggel bírt akkoriban a fényképezés.

Hogyha jobban megfigyeljük Nussbaum László képét, láthatjuk, hogy van egy alak, aki csíkos nyakkendőt visel. Ő maga Nussbaum László, aki azért vette fel a nyakkendőt, mert nem volt hajlandó lefényképeztetni magát "nem illő" öltözékben, akkor sem, ha épp akkor szabadult a haláltáborból. A képet egy, a tábort felmentő amerikai katona készítette. A katonák érkezése előtt tartottak attól, hogy a németek felrobbantják a tábort, ezért László vezetésével ellenállást szerveztek, és sikerült is kitartaniuk.

Hadsereg

Elterjedt sztereotípia az, hogy a zsidóság nem vett részt Magyarország háborúiban, a zsidók nem voltak hazafiasak, és hogy nem szívesen fogtak fegyvert az ország védelméért. A tablókon látható családi képek mást mutatnak: az itt látható urak és hozzájuk hasonlóan más zsidók is szolgáltak mind a Monarchia, mind a két világháború közti Magyarország seregeiben, a szocializmus idejében pedig a Néphadseregben.

Történeteik gyakran igen érdekesek és változatosak, főleg, hogy például a második világháborúban gyakran már harcoló katonaként érte őket a munkaszolgálatos behívó...

Leicht Ferenc

A világháború után 1948-ban kiment Izraelbe a barátaival, harcolni az ifjú zsidó államért. A szakaszban, ahol szolgált, senki nem beszélt héberül, és jiddisül is csak ő, így aztán ő fordított a kiképzések alatt társainak.

„Tehát az úgy működött, hogy a kiképzőtiszt héberül elmondta, hogy ez egy puska. Akkor valaki, egy jó hangú pasas elbőgte magát jiddisül, hogy ez egy puska. Erre én a saját szakaszomnak azt mondtam: gyerekek, azt mondja, hogy ez a puska. Akkor minden részét a puskának elmondták héberül, utána elmondták jiddisül, utána elmondtam magyarul. Tehát minden parancsszót vagy utasítást kétszer kellett tolmácsolni ahhoz, hogy a mi átlagpolgáraink megértsék. És azt, hogy én történetesen tudtam jiddisül, azt „köszönhettem" a lágerbeli kapcsolataimnak, életemnek.”

Leicht Ferenc már Izraelben kommunista szimpatizáns volt, részt vett például egy május elsejei kommunista felvonuláson. Ez segítette hazajutni, amikor két és fél év után se kapott lakást Izraelben. Amikor írt a Magyarországon maradt anyjának, hogy visszajönne, ő megmutatta a felvonuláson készült képeket a külügynek, akik visszaengedték.

Domonkos Miksa

Domonkos Miksa a munkagépeket gyártó Caterpillar cégnek dolgozott, ő volt a közép-európai ügyvezető a fellépése és a hibátlan német nyelvtudása miatt. Az első világháborúban a lánctalpasaival együtt kivezényelték az olasz frontra, ahol többször kitüntette magát, háborús hősként és századosként szerelt le, ezért nem kellett sárga csillagot hordania és Horthy-mentessége volt. A második világháború idején ő lett a budapesti gettó főparancsnoka, a Zsidó Tanács ügyvezetője, gyakorlatilag a gettó polgármestere.

„Tehát ott ült egyedül a Síp utcában, és fölszólt telefonon a házmester, egy nagyon rendes, jóravaló keresztény ember, hogy százados úr, itt van egy német őrmester, tessék szíves lenni fogadni. Jó, jöjjön fel. Feljött egy fiatalember, géppisztoly volt nála. Hol vannak a zsidó vezetők, kérdezte. Intézkedjen, hogy azonnal jöjjenek elő. Apám hirtelen kivette a kezéből a géppisztolyt, és rárivallt. Álljon haptákba! Ön most egy magyar királyi honvédszázados előtt áll. Nekem csak jelenthet. És kidobta. A házmester csak állt ott reszketve.” (Domonkos István, Miksa fia)

A háború után Domonkos Miksát börtönbe vetették Szalai Pállal, egy másik zsidómentővel együtt, és megvádolták Raoul Wallenberg, a svéd diplomata megölésével. Bár nem ítélték el és el is engedték, belehalt a kínzásokba.

Lunczer Imre

„Visszamentem az állásomba, de nem volt nyugalom, mert alig hogy hazaértem, már kaptam egy úgynevezett SAS-behívót, ez azonnali indulást jelentett. Alighogy leszereltem, dolgozni kezdtem, két hétig, háromig, jött egy újabb SAS-behívó. Ez így ment, már nem volt összefüggő munkaidő, mert állandóan bevonultam a Felvidékre. És ott Vágvecsén határőrszolgálatba helyeztek. Ez is egy kitolás volt, mert a zsidókat kirakták a határba, minden településtől távol. És bizony ez a csehszlovák határon volt, nem a legnyugodtabb körülmények között. Kitettek a hadseregből, de munkaszolgálatba helyeztek, és Dunaszerdahelyen még katonaruhában voltam munkaszolgálatos. És emlékszem, hogy Dunaszerdahelyen énekelve mentünk. Egy egész zsidó század volt. Fene tudja, mivel töltöttük ott az időnket. Kivezényeltek ide meg oda, futballpályára, aztán mindig énekelve mentünk. Mert kellett énekelni.”

Lunczer Imrét 1935-ben sorozták be és 1937-ben szerelt le, ám utána folyamatosan kapta az újabb és újabb behívókat. Végül 1942 szeptemberében indult a munkaszolgálat, akkor vettél el tőlük a fegyvereket és az egyenruhákat is.

Vallás

Vallási irányzatok

A magyar zsidóságnak a 19. század végére három fő irányzata alakult ki. Az ortodoxok a vallási szabályok lehető legszigorúbb betartására törekedtek. Például szigorúan kóserül étkeztek, és az öltözködési szokásaikban is hívek maradtak a hagyományhoz. A férfiak pajeszt, szakállat, kalapot hordtak, általában fekete kabáttal. A nők számara a legfontosabb szabály, hogy kerüljék a hivalkodó öltözéket, például a mély kivágású ruhát. Gyakran parókát is viseltek, hogy ne hagyják fedetlenül a fejüket. Ezzel szemben a neológok modernizálták, újragondolták a vallási szabályokat, és számosat elhagytak. Nem öltöztek hagyományos ruhába, nem vezettek kóser háztartást, és a szombatot sem tartották. Öltözködésükben, nyelvükben, szokásaikban hasonultak a környezetükhöz. E két irányzat között fél úton van a status quo. Ennek az irányzatnak a követői szintén nem hagyományosan öltözködtek, nem hordtak pajeszt és fejfedőt sem mindig, de az egyéb szokásokat illetően ők is próbáltak ragaszkodni őseik hagyományaihoz, ha nem is olyan szigorúan, mint az ortodoxok. Egy zsinagógáról könnyen meg lehet állapítani, hogy ortodox vagy neológ abból, hogy van-e orgona, (ha nincs, akkor ortodox vagy status quo) illetve abból, hogy a tóraolvasó asztal (bima) elöl a Frigyszekrénynél van, vagy középen (ha középen, akkor ortodox vagy status quo) A Dohány utcai zsinagóga neológ, a Kazinczy utcai ortodox, a Rumbach Sebestyén utcai pedig status quo zsinagóga volt.

Seifert Ilona és Haskó Györgyike
A Pészah alatt tartott Széderestéről mégis több kép is fennmaradt (láthatunk egy gazdagabb és egy szegényebb ilyen ünnepet is). Ezen az ünnepen az Egyiptomból való kivonulásra emlékeznek a zsidók, a rituálé része, hogy a rabbi a gyerekek bevonásával elmeséli a kivonulás történetét egészen a szentély felépítéséig. Az ünnep a gyerekek kedvence, mivel egy rituális előétkezés után (ahol többek között sóba mártott retket, tojást és reszelt tormát is esznek pászkával) hatalmas lakomát tartanak, ráadásul kötelező négy pohár bor megivása, a hagyomány szerint ez választja el az ünnepet a hétköznaptól.

Forgács Tibor
A képen egy esküvő utáni fotót láthatunk. Ha elsőre ránézünk, talán eszünkbe sem jut, hogy ez egy zsidó ceremónia lenne. Ennek az is oka, hogy a zsidó vallás az asszimilációs folyamattal párhuzamosan ágazatokra bomlott, így alakult ki az ortodox (hagyományokhoz ragaszkodó) és neológ (újító) irányzat. A képen a dohány utcai, neológ zsinagóga előtt álló emberek az újító irányzat hívei voltak, ezért nem látunk feltűnő öltözködésbeli jellegzetességeket első pillantásra.